Adventi Kalácskoszorú

Ma a Nagyszüleimnél jártam vendégségben, és mint szinte minden alkalommal, most is készültem számukra valami meglepetéssel, mert ugye Mamihoz és Papihoz nem illik üres kézzel menni... vagyis rossz az a kifejezés, miszerint nem "illik", mert természetesen nem várják el, csak ők tudnak a leges legjobban örülni annak, ha viszek valamit, amit én készítettem és hát ez mindig olyan jó érzéssel tölt el :) Mivel ma van Advent első vasárnapja, így esett a választásom erre a csodás kalácsra, ami nem csak szemet gyönyörködtetően szép, de a tésztája is különösen finom, a hozzáadott aszalt gyümölcsöktől, és a túrótól, ami ráadásul még abban is megakadályozza, hogy kiszáradjon, amire azért a kalács-féleségek igen hajlamosak szoktak lenni. A receptet az egyik kedvenc könyvemben találtam -címe: Adventtől Szilveszterig- és annyira jónak bizonyult, hogy semmiben sem tértem el tőle, ami talán az első alkalom... elkészíteni se volt nagy ördöngösség. Bátran ajánlom mindenkinek, aki karácsonyi vendégségbe hivatalos, mert ez egy remek ajándék, és hát ismerjük a mondást, miszerint adni jó, de egy ilyen különleges finomságot azért kapni se rossz :)



Hozzávalók

A kalácshoz:

25 dkg túró

1 tojás

12 dkg cukor

40 dkg liszt

1 dl olaj

1 KK mézeskalácsfűszer

1 csomag sütőpor

10 dkg durvára vágott dió

15-20 dkg aszalt gyümölcs (én papayat és barackot használtam)

A tetejére:

fél dl tej

1 EK szezámmag

2 EK lekvár + egy pici rum (néhány EK)

15 dkg marcipánmaszza (IKEA-s a legfinibb és nem mellesleg a legolcsóbb is)

4 szem mandula

1.) A túrót áttörjük, hozzáadjuk az olajat, az egész tojást, a cukrot, a fűszert, majd beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet. 
2.) Alaposan összegyúrjuk, majd a durvára vágott diót, és az apróra vagdalt aszalt gyümölcsöt is beledolgozzuk. A tésztacipót elfelezzük, és egyenként szép, hosszú rúddá sodorjuk. Pont úgy, mint amikor kiskorunkban gyurmáztunk :) Összecsavarjuk, és koszorúba kanyarítjuk. Ahol találkozik a két vége, ott szépen összetapasztgatjuk a tésztát, majd óvatosan sütőpapírral borított tepsibe fektetjük. 
3.) Tejjel lekenjük, majd szezámmaggal megszórjuk. 180 °C-ra előmelegített sütőben 30 perc alatt szép pirosra sütjük. 
4.) Ha elkészült, vegyük ki, tegyük félre. Készítsük el a gyertyákat a marcipánból, nagyjából úgy kéne kinézniük, mint a képen. 
5.) Ha kihűlt a kalács, rumos lekvárral "kifényezzük". 
6.) Díszítésként a marcipán gyertyákat állítsuk rá, és még valamennyi aszalt gyümölcs is rákerülhet. 

Önmagában is nagyon ízes, finom tészta, de az azért nem árthat neki, ha egy kis vaníliasodóval nyakon öntjük :)

Jó étvágyat!

Vaníliás Vodka Karácsonyra

Idén is itt van már a nyakunkon a Hálaadás -azaz Thanksgiving- ami ugyan nekünk, magyaroknak nem sokat mond, de engem azért minden évben arra figyelmeztet, hogy a Karácsony már megállíthatatlanul közeledik. Ekkor szoktam elkezdeni a lakást szépítgetni, kigondolom mi legyen az idei menü, és bizony az ajándékokról sem árt időben gondoskodni. Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra az egyetlen nyomasztó dolog az év amúgy ezen legcsodásabb időszakában, az pont az a stressz, idegeskedés, őrült rohanás ami a fa alá valók beszerzése körül zajlik. Ezen megfontolásból én eldöntöttem, idén változtatok! A Karácsony anyagias részétől megszabadulok, ami persze korántsem jelenti azt, hogy ettől még nem kedveskedhetnénk a szeretteinknek egy-egy olyan figyelmes kis ajándékkal ami egyedi, a mi saját két kezünk állttal készült, sok-sok szeretettel. Így adhatunk csak valami igazán személyre szólót, amibe a szívünk lelkünk is benne van. Természetesen az ajándékok túlnyomó többsége nálam a konyhából fog kikerülni, valami különleges ital, lekvár, befőtt, bonbon, vagy éppen kézzel készítette csokoládé formájában. Ezeket szép, ünnepi díszbe öltöztetve adom majd át, személyre szóló kis üdvözlőkártyákkal, amik talán majd mézeskalácsból fognak készülni. Hát ugye, hogy sokkal jobb ajándékok ezek mint egy pár zokni, vagy a jóöreg tusfürdő-dezodor szett? :)

Az első ajándék ami elkészült egy olyan különleges, de mégis elegáns és egyszerű vaníliás vodka, amit adhatunk férfiaknak és nőismerőseinknek is egyaránt. Én ezt a csinos kis üveget a nagypapámnak szánom. Nem árt már idejében elkészíteni, mert fogyasztás előtt legalább egy hónapot állnia kell, de minél több ideig hagyjuk, annál inkább átveszi a csodás vaníliarudak aromáját a vodka. Nekem van a kamrában egy üveggel, ami már körülbelül fél éve ott érlelődik. A színe egészen olyan lett mint a konyaké, és hát az illata... mennyei! Az alkoholt már alig érezni rajta, de annál inkább a vanília aromáját.
A csomagolást se szoktam éppenséggel a véletlenre bízni :) Egy bizonyos vodkafajta (Royal) olyan üveggel rendelkezik amiről könnyedén lejönnek a címkék, és ez után kedvünkre dekorálhatjuk, ki szolidabban, ki feltűnőbben... és Karácsonykor ér túlzásba esni... erre én általában hajlamos is vagyok :)

Hozzávalók 1 üveg elkészítéséhez:

1 üveg vodka (én Royal márkájút használtam, csak is azon megfontolásból, mivel úgy láttam ennek könnyen lejön a cimkéje, így aztán szabadon dekorálhatom az üveget... így is lett! )
2 rúd vanília

Hát itt nagyon nincs is mit írnom a készítéssel kapcsolatban, a teendőnk csak annyi, hogy a vanília rudakat úgy ahogy vannak, egyben beledobjuk a vodkába, jól visszazárjuk, hűvös, sötét helyre tesszük (mondjuk kamrába) majd várunk. Optimálisan 1 hónap kell neki, de ha csak az utolsó pillanatban készítjük el az sem tragédia, csak amikor átadjuk, hívjuk fel rá a figyelmet, hogy ajánlatos várni a felbontással néhány hetet.

Amerikai Palacsinta

Oly sokszor láthattuk már viszont a mozikban, ahogy az amerikai minta apuka pizsamában süti, dobálja magasra a Mickey egér alakú pancakeket, majd a kis lurkók valami méz-szerű dolgot csurgatnak rá, aztán jól befalják :) Hát nem tudom ez az idilli kép mennyire helytálló, biztos létezik erről is valami statisztika, hogy 10 amerikai háztartásból hányban sütnek palacsintát reggelire, de hogy dobozos palacsinta porból készíti a többség, az hétszentség. Pedig tényleg nem nagy ördöngösség, ennek ellenére nem ajánlanám azért, hogy minden nap ezt fogyasszuk, mert ugye fehér liszt, meg azért úgyis nyakon öntjük még valamivel... de mondjuk egy hétvégi reggeli gyanánt nagyon klassz ötletnek tartom egy jókora palacsintatornyot legyártani a családnak. Én leginkább akkor készítem, ha vendégeim vannak... biztos azért mert nincsenek gyerekeim. Őket mindig le lehet nyűgözni ezzel az egyszerű, de nagyszerű finomsággal. A tésztája hasonló, mint a magyar rokonának, a legnagyobb különbség, hogy sűrűbb, és ettől vastagabb. Számtalan variációban készíthető, a tésztába belekeverhetünk mandulát, diót, kókuszreszeléket, különböző aszalt gyümölcsöket, bármit, ami eszünkbe jut... na jó, azért bármit nem :) Én a sima, natúr változatra esküszöm, egy kis vaníliás beütéssel, és utólag díszítem, öntöm le mindenfélével. A tésztában pedig az a nagyszerű, hogy bármennyit készíthetünk belőle, csak az arányokat kell betartani. Körülbelül 2 rész tej és 3 rész liszt. Előre is bekeverhetünk egy nagyobb adagot és néhány napig eltarthatjuk a hűtőszekrényben, így reggelente pedig 5 perc alatt frissen sült palacsintát tálalhatunk a családnak, vagy csak úgy magunknak:)

Palacsintatészta (alap recept)

hozzávalók 4 személyre:

1 tojás
1 bögre liszt (kb. 100 g)
2/3-ad bögre tej (kb. 2 dl) 
5 dkg olavasztott vaj (kb. 2 EK) 
1 púpozott TK szódabikarbóna vagy sütőpor
2 csomag vaníliás cukor
5 EK cukor (én barna kristálycukrot szoktam használni, de bármilyen jó)
néhány szem eper (ez is helyettesíthető bármilyen gyümölccsel)
juharszirup (a nagyobb szupermarketekben már kapható)

1.) Először habosra keverjük a tojást a cukorral, hozzáadjuk a sütőport, az olvasztott vajat, majd felváltva adagoljuk a lisztet és a tejet, amíg sűrű, csomómentes palacsintatésztát nem kapunk. 
2.) Tegyünk egy serpenyőbe a tésztából egy kanálnyit és süssük kis lángon az egyik oldalát 1-2 percig, amíg kicsit meg nem pirul az alja, ezt onnan tudjuk, hogy ezzel egy időben pedig a tetején a tészta megszilárdul, kissé felbuborékosodik, ekkor szépen megtudjuk fordítani, egy tompa késsel, lapáttal. Süssük ezt az oldalát is 1-2 percig, majd szedjük tányérra a palacsintákat. 
3.) Ha van kedvünk játszani, akkor megpróbálhatunk mindig az előzőnél egyel kisebbet sütni, és úgy egymása rakni akár négyet, ötöt is. 
4.) Személyenként általában hármat számoljunk, úgy tálaljuk, hogy egymásra halmozzuk őket. 
5.) Minden torony tetejére tegyünk egy teáskanálka vajat és csurgassunk rájuk juhar szirupot. Tegyünk a tányérra még néhány szem epret, áfonyát, banánt, vagy bármilyen más gyümölcsöt.

Egy másik változatban készítettem a palacsintákhoz egy kis eper szószt, amitől egész más jelleget kapott, mint a juharsziruppal leöntött változata. Ezt a könnyű, friss, nyárt idéző szószt pár perc alatt el lehet készíteni, főzést nem igényel, és maradék lekvárokat, gyümölcsöket is fel lehet hozzá használni.
 

Eper szósz

hozzávalók 4 adaghoz:

10 dkg eper (mirelit is jó, persze kiolvasztva)
4 EK eperdzsem
1 db citrom
2 EK eperlé (esetleg más gyümölcslé)
1 kispoharas natúr joghurt
2 csomag vaníliás cukor

Először egy tálkába kis darabokra aprítjuk az epreket. Hozzáadjuk a dzsemet, a gyümölcslevet, citromhéjat, majd a citrom felének a levét is belefacsarjuk, majd az egészet összekeverjük. Minden palacsintatorony tetejére rakunk néhány kanállal, végül még erre jön egyenként 2 evőkanálnyi vaníliás joghurt is (ami értelemszerűen a joghurt+ vanília keverékéből áll:)

Jó étvágyat!

Thai Csirkeleves Kókusztejjel

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a számomra valaha volt legkedvesebb leves. Először egy belvárosi étteremben kóstoltam, még sok-sok évvel ezelőtt és rögtön beleszerettem. Pikáns volt, csípős, de mégis édeskés, gyömbéres, pont az én szám íze szerint elkészítve, de sajnos -a Mokkáról lévén szó- túl kicsi adag, és túl drága. Akkoriban még különlegességnek számított, nem úgy, mint manapság, amikor is már minden belvárosi étteremben megtalálható, nem is tudom, mintha csak Thai csirkelevessel az étlapjukon kapnának működési engedélyt. Én sem mondhatnám el magamról hogy igazi 21. századi, trendi gasztroblogger csaj vagyok, ha nem osztanék meg egy saját változatot. Az, hogy kicsiny hazánkban ilyen népszerűségnek örvend -ez a nem éppen ősi magyar egytálétel- azért nem véletlen. Tényleg nagyon finom, de főleg ahogy én készítem :) Ennek pedig az az oka, hogy amióta csak először megkóstoltam, azóta kísérletezek az arányokkal és a hozzávalókkal, abban a reményben, hogy egyszer elkészítem a legtökéletesebb változatot. Azt hiszem, ez nagyjából sikerült is... legalábbis szerintem :)

Hozzávalók 4-6 személyre:

50 dkg csirkemell
3 db sárgarépa
20 dkg laskagomba
3 gerezd fokhagyma
1 db lime leve
4 dl kókusztej
0,5 l zöldségleves alap
rizstészta 80g (összetördelve kb. 1 maroknyi)
2 EK olivaolaj
Indiai citromfű (Ázsiai boltban szerzhető be a legnagyobb valószínűséggel, de vigyázat, nem az a leveles változat, amit cserépben árulnak a szupermarketekben! Amennyiben nem kapunk, megteszi a szárított változat is)
Gyömbér kb. egy 6cm-es darabka (ebből is lehetőség szerint válasszunk frisset)
Chilli (csak mértékkel, mert a gyömbér eleve csípős)
Tengeri só
Fehérbors

1.) Először készítsük elő az alapanyagokat; a csirkemellet alaposan megmossuk, falatnyi kockákra vágjuk. 
2.) A sárgarépákat megpucoljuk és kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk belőlük. 
3.) A gombát megmossunk és szintén 1 cm csíkokra tépkedjük.  
4.) Egy lábasban 2 evőkanál olivaolajat felforrósítunk, rádobjuk a csirkemell kockákat, sózzuk, borsozzuk, és nagy lángon egy pár perc alatt lepirítjuk őket. 
5.) Közben összezúzzuk, vagy lereszeljük a foghagymákat és a zöldségekkel együtt a lábasba dobjuk, ízlés szerint fűszerezzük. Először csak keveset használjunk mindegyikből, mert elég intenzív az ízük, nem beszélve a chili és a gyömbér csípősségéről. Ha friss gyömbért használunk - ami persze a legjobb, amit tehetünk - vágjuk vékony szeletekre, vagy kis kockákra, mivel ha egyre ráharapunk, elég csípős tud lenni. 
6.) A citromfüvet vágjuk úgy fel, mint a csemegehagymát szokás. 
7.) Felöntjük kb. fél liter húslevessel, éppen csak lepje el a hozzávalókat. Lefedve kb. 15 percig főzzük, majd ellenőrizzük, hogy megfőttek-e. 
8.) Ekkor lehúzzuk a tűzről és beleöntjük a kókusztejet, amit előtte alaposan felráztunk. Összekeverjük, belenyomjuk a lime levét és beletesszük a rizstésztát. Lefedjük és állni hagyjuk egy pár percig, amíg a tészta meg nem puhul. Ilyenkor már nem kell tovább főzni, mert a leves hője is elegendő neki hogy elérje azt az állagot ahogy a rizstészta fogyasztandó. 9.) Tálaláskor lime gerezddel kínáljuk, mert néhányan kissé pikánsan szeretik, mint ahogy az én "jóöreg" Veronika barátosném is, aki körülbelül 1 heti lime tartalékuktól szokta megszabadítani az éttermeket, ha betéved valahova egy tál Thai csirkelevesre :)

Jó étvágyat!

Trópusi Színkavalkád Saláta

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már kezd nagyon hiányozni egy kis napsütés, tenger, a színek, az illatok... vagyis a NYÁR. Talán megidézheti egy kis időre ez a színes, friss saláta, de legrosszabb esetben is, legalább eszünk valami finomat és egészségeset :) Én nagy saláta-párti vagyok, vacsorára legtöbbször csak ezt kívánom. Megunni őket pedig azért nem tudom, mert számtalan módon, számtalan hozzávalóból, és számtalan dresszinggel elkészíthetők. Talán sose állítottam össze még kétszer ugyan azt a salátát... Most például a képen látható gyönyörű szép sárga-zöld kaliforniai paprika ihletett meg. Először paradicsomot és lilahagymát adtam csak hozzá, aztán leöntöttem egy limeból és korianderből álló öntettel. Nagyon finom és friss volt, de annyira nem tápláló, és kicsit éhes maradtam tőle. Következő alkalommal amikor készítettem, ananásszal és egy kis mozzarella sajttal gazdagítottam még. Na ez telitalálat volt. Igazi trópusi ízvilágot idéz az ananász, lime és koriander kombinációja. Egyszerűen imádom!

Hozzávalók 2 személyre:

2 db kaliforniai paprika

4 db szép érett paradicsom

1 nagyobb fej lilahagyma

1/2 ananász

2x100 g mozzarella sajt

1 db lime

1 csokor friss korianderzöld

só, bors

A lilahagymát aprítsuk nagyon finomra, tegyük egy tálba, sózzuk be, majd facsarjuk rá a lime levét. Annak következtében, hogy hagyjuk állni -amíg összeaprítjuk a többi hozzávalót- a lime és a só el fogják venni a hagyma "erejét" és csak a finom íze marad. A paprikát, paradicsomot és az ananászt vágjuk apró darabkákra, majd tegyük a tálba a hagymás dresszinghez. A koriandert is aprítsuk egész finomra, majd adjuk azt is hozzá, és az egészet jó alaposan keverjük össze. Ez tipikusan az a saláta aminek jót tesz ha pihen egy fél órát a hűtőben, de ha nem bírjuk kivárni, nyugodtan fogyaszthatjuk amint elkészült. Tálalásnál karikázzuk rá a mozzarella sajtot, és szórjuk meg még egy kis korianderrel, majd őröljünk rá friss borsot.

Jó étvágyat!

Pármai Sonkás Ricottával Töltött Házi Ravioli

Raviolit készíteni nem tartozik éppen a legkönnyebb konyhai műveletek közé. Hazudnék, ha azt állítanám "persze, se perc alatt össze lehet dobni", mert ez nem igaz, illetve nem árt ha az ember lánya rendelkezik egy olasz mammaval, egy tészta nyújtó szerkezettel vagy legalább egy ravioli töltő kanállal, vagy nem is tudom hogy hívják... Nekem sajnos egyikből sincs a háznál, de én mondom, ezek nélkül sem a lehetetlenre vállalkozik aki nekilát a ravioligyártásnak. Most tényleg, nem kimondottan nehéz, mert a receptet követve mindenki képes az elkészítésére, csak időigényes... na pont erre mondják "pepecsmunka". Mondjuk én kimondottan szeretek ilyesmivel foglalatoskodni... de persze ez nem lehet mérvadó, mert én varrni is szeretek :) Nem tudom hányan vagyunk még ezzel így, de remélem, azért jó néhányan. Mégis van pár érvem ami amellett szól, hogy nekilássunk ahelyett, hogy megvennénk a konyhakész, bolti változatot. Az elsődleges szempont az nemes egyszerűséggel annyi, hogy finomabb, és tényleg, egy napon sem említhető a boltival, aminek a szerintem legnagyobb hibája nem is a tésztája, hanem az a vacak, száraz töltelék, ami benne van, és amit főzzünk akármeddig is, valahogy sosem tud teljesen átpuhulni. Egy másik -számomra legalábbis- nyomós érv az a büszkeség ami akkor tölt el amikor elkészül az első darab, megkóstolom és megállapítom hogy remek munkát végeztem. Na már ezért megéri...

Hozzávalók 4 személyre:

A tésztához:
40 dkg liszt
4 db tojás
4 EK olivaolaj
1 TK só

A töltelékhez:
300 g ricotta
5 dkg pármai sonka (vagy Serrano, vagy valami hasonló érlelt sonkafajta)
3 EK pesto
só, bors

A mártáshoz:
400 ml sűrű tejszín
2 EK pesto
só, bors

A tálaláshoz kell még valamennyi sonka és parmezán sajt, illetve néhány szem pirított fenyőmag (esetleg friss bazsalikom)

1.) Először a tésztát kell elkészítenünk, mert úgyis pihennie kell valamennyit. Gyúrjuk össze a lisztet a tojásokkal, a sóval, és az olajjal. Olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami rugalmas, nem ragad, de nem is porlad. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy egy pici lisztet, de ne legyünk türelmetlenek, mert időbe telik mire a szépen összeáll. Tegyük lisztezett deszkára, ott gyúrjuk át még párszor, formázzunk belőle egy zsemlét, majd csomagoljuk folpackba. Tegyük félre pihenni kb. 20 percet, de NE a hűtőbe!
2.) Közben kikeverhetjük a tölteléket a fenti hozzávalókból. A sonkát vágjuk ehhez apróra, úgy keverjük bele.
3.) Most következhet a talán legmacerásabb rész, mire a tésztából szinte papírlap vékonyságú korong nem lesz. Ehhez kellene a tésztanyújtó gép, de egy sodrófa és egy kis türelem mindenképpen. Figyeljünk, hogy egyenletes vastagságú legyen mindenhol, és elvileg nem szabad szakadnia, mert mint már említettem, ez egy rugalmas tészta. Pont ez nehezíti meg a nyújtását, mert mintha mindig visszaugrana. Ha elég vékonynak ítéljük meg, fogjunk egy kisebb poharat, és kezdjünk el köröket szaggatni, amíg el nem fogy a tésztánk. A megmaradt részeket gyúrjuk megint össze, majd nyújtsuk, és szaggassunk újra, amíg el nem fogy az összes. 
4.) Most jön a legszórakoztatóbb rész, a Raviolik töltése. Fogjunk egy tésztaköröcskét, nyújtsuk még egy picit (nagyjából 10 cm átmérőjű, kb. 1-2 mm vastag lapokat kell kapjunk. Ez egy optimális méret, nem túl kicsi, szóval nem kell túl sokat csinálnunk, de még pont kis gusztusosak lesznek, mert azért nyilván főzés közben meg fognak duzzadni) Szóval, helyezzünk el a közepén egy púpozott kiskanálnyi tölteléket. Hajtsuk félbe, majd egy villával erőteljesen nyomkodjuk végig körbe a széleit. Fordítsuk meg, és a másik oldalon is megismételhetjük, hogy biztosan összetapadjanak.
5.) Lobogó, sós vízben főzzük ki őket, kb. 10 perc alatt. Amikor már mind elkészült, forgassuk meg egy kis forró vajon őket. Sokan így fogyasztják, még egy kis zsályával megbolondítva, de én nem bírom ki, hogy ne öntsem nyakon őket egy jókora adag finom, sűrű tejszínes szósszal. Ehhez csak melegítsük össze a tejszínt a pestóval, sózzuk, és borsozzuk.
6.) Tálalásnál szedjünk néhány szem raviolit, rá a pestos tejszínt. Díszítésnek mehet rá még egy hajszálvékony szelet pármai sonka, pirított fenyőmag, és esetleg néhány bazsalikomlevél. Nem egy hétköznapi fogás, szerintem jelesebb alkalmakon is megállja a helyét.

Egy tipp, ha nem főzzük ki mindet, akár le is fagyaszthatjuk, majd még fagyott állapotban a forrásban lévő vízben kifőzve olyan, mintha csak aznap gyúrtuk volna.

Jó étvágyat!

Parmezános Mártogató Zellerszárral és Sárgarépával

Én általában a csípős csirkeszárnyak mellé szoktam ezt a szuper-egészséges és finom körettel tálalni, mert igen, ez egy teljes értékű köret, sőt még annál is több. Önmagában is elrágcsálhatjuk, mondjuk tévézés közben. Szerintem azoknak is kitűnő kezdet lehet, akik még csak most ismerkednek a zöldségekkel, mert azért valljuk be, még jónéhány embertársunk asztaláról ezek többé-kevésbé hiányoznak. A gyerekek is szeretni szoktak minden ilyen "mártogatós" dolgot, ahogy ezt is fogják. Remek alternatíva lehet az egészségtelen nassolnivalók helyett, partikra is... szóval igazi jolly joker ha valami finomat akarunk prezentálni, minimális idő alatt, és hát az ilyet nagyon szeretjük! :)

Hozzávalók 4 személyre:

1 csomag szárzeller
1/2 kg sárgarépa
2 kis dobozos natúr joghurt
2 dl majonéz
100 g reszelt parmezán
1 gerezd reszelt fokhagyma
só, bors


Mossuk meg a zöldségeket, majd hagyjuk őket megszáradni. Ezalatt keverjük ki a mártogatót az alapanyagokból. A sárgarépát hámozzuk meg, és vágjuk hosszúkás, vékony csíkokra. A zellerszárakkal járjunk el hasonlóan (persze a hámozás kivételével). Szedjük a parmezános mártogatót egy tálkába és rendezzük mellé gusztusosan a zöldségeket.

Jó étvágyat!

Amerikai Káposztasaláta

Nem másról van itt szó kérem szépen, mint abból a bizonyos gyorsétterem láncból már jól ismert, majonézes káposztasalátáról. Amerikaiul egyébként Caleslaw-nak hívják :) Én személy szerint imádom, de csak ha én készítem el, az alábbi recept szerint. Nem akarok negatív reklámot csinálni a készen vásárolható változatnak, de tény, hogy amit mi állítunk össze házilag, friss alapanyagokból, szívvel-lélekkel, az nem említhető egy napon azzal, amit egy gyorsétteremben kaphatunk. Az se rossz, de ha valaki ezt egyszer megízleli, többé nem akar majd amerikai kápisalit máshol enni... szóval vigyázat, egy függőség kialakulásának veszélye állhat fenn :)

Hozzávalók 4 személyre:


1 kisebb fej fehér káposzta 
2 db sárgarépa
3 kis fej csemegehagyma (vagy gyerekhagyma)
2 dl majonéz (egy kisebb bögrényi)
1-2 EK tejföl
1 kisebb alma
2 EK olivaolaj
2 EK almaecet
2 EK cukor
őröltbors, só, szárított zeller por, vagy zelleres só

Elkészítése nagyon egyszerű. Elsőnek gyaluljuk le a káposztát, majd a répát és az almát pedig reszeljük egy tálba. A csemegehagymát vágjuk apróra. A majonézt, tejföl, almaecetet és az olivaolajat a fűszerekkel együtt keverjük ki. Adjuk hozzá a zöldségeket, forgassuk össze. Lehetőség szerint hűtőben pihentessük néhány órán át, hogy összeérhessenek az ízek.

Jó étvágyat!            

Hot Wings (csípős csirkeszárnyak)

Olyan szerencsében részesülhettem, hogy eddigi "rövidke" életem során már többször is eljuthattam a tengerentúlra. Az évekbe és számokba nem szeretnék belemenni, de az előbbi mondatomban volt azért némi irónia, maradjunk annyiban :) Na de nem is magamról szeretnék beszélni, hanem az amerikai gasztronómiai kalandjaimról, és az ételekről amiket ott kóstoltam. Ezeket sokszor vonják negatív diszkrimináció alá, hadd jegyezzem meg, azért nem teljesen jogosan. Tény és való, a mennyiségekben néha nem ismernek mértéket, de azért nagyon sok, nagyon jófajta ételük létezik, nem csak hamburger sültkrumplival. Az egyik kedvencem a "hot wings" névre hallgató igazi klasszikus, ami nem takar mást, mint csípős csirkeszárnyakat. A pipi szárnya nálunk Magyarországon kissé lenézett, mellőzött a csirkerészek között, amivel én nagyon nem értek egyet, mert sokkal szaftosabban elkészíthető, mint mondjuk a mellehúsa. Amerikában biztos pont ezért ilyen népszerű ez a fogás, ami megtalálható minden étterem és pub kínálatában. Általában vékonyra szelt zellerszárral és répával + parmezános mártogatóval tálalva. Ez a friss, ropogós köret nagyon passzol a csípős húshoz, és nem utolsó sorban egy igazi vitaminbomba is. Magukat a szárnyakat különböző csípősségi fokozatban lehet rendelni, az éppen hogy csak csípőstől a szinte számomra már ehetetlenül erős változatig. Én az előbbinél maradok, de ez mindenkinek a saját ízlésére van bízva, mennyire szalad meg a keze fűszerezés közben. Én egy saját elkészítési technikát kísérleteztem ki arra, hogy ropogós bőrű, de belül mégis jó szaftos falatokat kapjunk. Lássuk hát hogyan készül... :)

Hozzávalók 4 személyre:

2 tálca csirkeszárny (kb. 24 db)
3x1 EK fűszerkeverék (rozmaring, lestyán, foghagyma granulátum, stb...)
3x1 EK pirospaprika
3x1 TK bors
3x1 TK só
4 EK olivaolaj
2 TK csípős paprikakrém, ugyanennyi az édes változatból is
+ 3 db sütőzacskó!

A következő sütési módszerrel -mint már említettem- kapjuk a legszaftosabb, legjóízűbb, de mégis ropogósra sült szárnyakat. Ehhez először sütőzacskóban kell süssük őket, ahol is szépen, saját levükben megpuhulnak, majd grill fokozaton lepirítjuk őket. 

1.) Először mossuk meg a szárnyakat, majd vágjuk le a végeiket, ezek sajnos nem ehetők. Vizsgáljuk át jó alaposan mindet, hogy nem maradt-e bennük toll vagy tok, mivel bőröstül fogjuk őket fogyasztani, de semmiképpen sem szőröstül :) 
2.) Készítsünk elő 3 db sütőzacskót és egy tepsit. A sütőt melegítsük elő 200°C-ra. Osszuk el a szárnyakat a 3 zacskóba, így 8 darab kerül egybe. Egyenként minden zacskóba szórjuk bele a fűszereket és masszírozzuk bele a szárnyakba. Zárjuk le a zacsikat a hozzájuk tartozó műanyag szalaggal, helyezzük a tepsibe őket, majd szurkáljuk meg hústűvel jó néhány helyen. 
3.) Dugjuk a sütőbe őket 30 percre. Ennek elteltével vegyük ki, vágjuk szét a zacskókat, de vigyázzunk a kicsapó forró gőzzel, mert éget. 
4.) Öntsük a szárnyakat szafttal együtt a tepsibe. Keverjünk el némi olajat a kétféle paprikakrémmel és egyenletesen locsoljuk meg vele a husikat, majd dugjuk vissza őket további 15 percre. 
5.) Ez után vegyük ki ismét, fordítsuk meg mindegyiket, állítsuk a sütőt grill fokozatra, majd tegyük vissza pirulni a szárnyakat. Sűrűn locsolgassuk a szafttal mindaddig, amíg szemmel láthatólag nem lesznek szép pirosak és ropogósra sültek. Ekkor zárjuk el a sütőt, de tálalásig nyugodtan hagyjuk bent a sütőben. 

Vagy parmezános mártogatós zellerszárral és sárgarépával, vagy amerikai káposztasalátával kerül az asztalra, vagy éppen mind a kettővel...

Jó étvágyat!

Libaleves

Egy tál aranyló, gőzölgő libaleves... ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, vagy kedvcsinálót írni... mert önmagárért beszél :)

Hozzávalók (egy jó nagy fazékhoz):

4 db libanyak
6 db szárnytő (vagy 2 db egész szárny és 4 db szárnytő)
8 db liba szív (esetleg zúza)
4 db sárgarépa
3 db fehérrépa
1 db zellergumó (a szára is)
1 db vöröshagyma
2 db fokhagyma
1 csokor petrezselyem
feketebors (egész)
só, bio ételízesítő (vagy Vegeta)
1 kis csomag eperlevél tészta

1.) Mossuk meg a szárnyakat, a nyakakat és a szíveket. Ez utóbbit jó alaposan, mert némi vér még lehet bennük, ezt mossuk, illetve nyomkodjuk ki belőlük. A szárnyakat vizsgáljuk át, és ahol találunk tollat vagy tokot azt távolítsuk el. A nyakakat vágjuk egyenként 3-3 darabra. 2.) 2.) Tegyük mindet egy nagyobb lábosba, öntsük fel annyi vízzel, hogy 2-3 ujjnyira ellepje, majd tegyük fel őket főni. 
3.) Tisztítsuk meg a zöldségeket, a répákat daraboljuk össze, a fokhagymát és a borsszemeket tegyük egy nagyobb tealabdába. A zeller szárából is tegyünk félre néhányat. 
4.) Amikor már forr a lé, mérsékeljük a tüzet alatta, és lássunk neki a hab leszedésének. Ezt én kanállal, és egy kis szitával szoktam csinálni. Nem érdemes elnagyolni ezt a lépést, mert a lé tisztasága múlik azon, hogy jól leszedjük-e a felszínéről a csúnya, barna habot. 
5.) Ha már szép tiszta, tegyük bele a zöldségeket (a sárgarépa kivételével) és a tealabdát, sózzuk meg, esetleg adjunk hozzá 1-2 teáskanál Vegetát (lehetőleg a bio változatot). 
6.) Félig letakarva főzzük lassú tűzön, legalább 1 órán keresztül, ekkor adjuk hozzá a sárgarépákat is, majd főzzük tovább, amíg meg nem puhul minden. 
Közhely, de igaz, hogy a jó húsleves egyik titka, ha szépen türelmesen hagyjuk hosszú ideig, gyöngyözve főni.
7.) Ha kész, zárjuk el, vegyük ki a zöldségeket egy tálba, a húsokat egy másikba, majd a megmaradt levet szűrjük át. 
8.) Főzzünk ki sós vízben egy kis csomag eperlevél tésztát. Tálalhatjuk külön-külön tálban is a húst, a zöldségeket, illetve a levet, hogy mindenki maga szedhessen mindenből, annyit, amennyit szeretne. 

Jó étvágyat!

Libasült Cherrys Párolt Lilakáposztával és Krumpligombóccal, Vörösáfonya Mártással

-avagy, a Márton-napi Libalakoma-

"A Márton nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ma is sok helyen táncos mulatságot csapnak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy libafogás és az újbor. Számos babona, és időjárási előrejelzési jóslat kapcsolódik ehhez a naphoz, a legismertebb mégis ezek között, az a hiedelem, miszerint, aki ezen a napon nem eszik libát, az majd egész évben éhezni fog, illetve úgy hitték minél többet isznak, annál egészségesebbek lesznek."

Ettől az italozós népi hiedelemtől függetlenül is én minden évben alig várom november 11.-ét, rá is készülök rendesen, nehogy aztán éheznem kelljen már az elkövetkezendő esztendőben... :) Bár sütök-főzök mindenféle finomságot, de a Márton-napi lakoma főfogása, a klasszikus értelmezésben, azért csak egy finom, ropogósra sült bőrű libapecsenye, minden esetben lila pároltkáposztával tálalva, mert ők ketten számomra elválaszthatatlanul összetartoznak. Köret gyanánt tökéletesen passzol hozzá a  krumpligombóc, főleg, hogy az egészet megbolondítjuk még egy kis mártással is. A legtökéletesebben a vörösáfonyából készült passzol hozzá, természetesen a finom, fűszeres pecsenyelé felhasználásával. 
Tény, hogy ez a fogás elég összetett, de higgyétek el megéri, mert a végeredmény tényleg lakomába illő! :)

Libasült:

1 közepes pecsenyeliba (kb. egy 3kg-os)
1 nagy fej vöröshagyma
6-8 gerezd fokhagyma
1 nagy alma
3 dl sör
só, bors, őrölt rozmaring

Vörösáfonya Mártás:

a liba pecsenyeszaftja (átpasszírozva)
4 EK vörösáfonya lekvár
3 EK aszalt vörösáfonya
(1 EK liszt vagy keményítő, csak ha túl híg)


A libából én csak és kizárólag olyat veszek, ami ki van tisztítva, zsigerelve, stb!!! (mondjuk ezt azért általában így árulják)

1.) Mielőtt sütni kezdenénk, kívül-belül jól mossuk meg, és ha a háját rajta, vagy benne hagyták azt is vegyük ki. Vágjuk le a szárnyait, majd jók lesznek a liba levesbe, akár le is fagyaszthatjuk őket. 
2.) Pucoljunk meg 1 nagy fej vöröshagymát, jó néhány fokhagymát, és egy almát negyedeljünk el. Ezeket dugjuk bele a liba belsejébe, illetve köré is szórjunk belőlük. Dörzsöljük be a bőrét sóval, borssal és őrölt rozmaringgal, esetleg egy pár csepp olaj segítségével, hogy jobban a húson maradjanak a fűszerek. 
3.) Én arra esküszöm, hogy ha sörrel öntjük fel víz helyett, akkor sokkal zamatosabb, szaftosabb húst kapunk, és a bőre is szép pirosra sül tőle. Öntsük nyakon 1 üveg sörrel, majd fedjük le alufóliával (mindig a fényesebb felével lefelé, így ezáltal visszasugározza a hőt a hús felé, ami szebben, egyenletesebben sül majd át). 
4.) Dugjuk 180 fokra előmelegített sütőbe, legalább 2 órára. 
5.) Amikor már majdnem jó, vegyük le róla a fóliát és sűrűn locsolgatva a bőrét szép ropogósra sütjük. Ha kész, vegyük ki a tepsiből, tegyük egy tálra, fedjük le fóliával, hadd pihenjen, addig elkészítjük az áfonyamártást!
6.) Ehhez a hús szaftjára lesz szükség. Vegyünk egy edényt, amibe leönthetjük a libából és a hájból kisült aranyló zsiradékot. Ez jól elkülönülve a barna szaftréteg fölött úszik és CSAK EZT öntjük le, majd félretesszük.*
A visszamaradt sötét, sűrű szaftot egy szitán keresztül egy lábosba öntjük úgy, hogy a hagymákat, fokhagymákat és az alma darabkákat is átpasszírozzuk a szitán, ezzel is gazdagítva, sűrítve a mártásunkat. Hozzáadunk 3-4 evőkanál áfonyalekvárt és néhány szem aszalt áfonyát is. Felforraljuk, ezzel kész is, esetleg egy löttyintésnyi vörösbor kerülhet még bele.

*Tipp: A zsírt, ami a pecsenyeléből visszamaradt, tegyük félre dermedni, esetleg csipkedhetünk bele néhány falat húst is. Hűtőben tárolva még jó néhány nap múlva is nagyon finom egy kis kenyérre kenve, vagy akár főzéshez is felhasználhatjuk, szóval kár lenne hagyni, hogy pocsékba vesszen! :)

 
Párolt Lilakáposzta: 

1 kisebb fej lilakáposzta
1 dl cherry
1 nagy lilahagyma
5 EK méz
3 EK balzsamecet
3 EK almaecet
1 db fahéj rúd
1-1 KK szerecsendió és őrölt kömény
só, bors


1.) Először a lilahagymát vékonyan felszeljük, majd kevéske olajon dinsztelni kezdjük. A káposzta külső leveleit levesszük, félbe vágjuk, és vagy legyaluljuk, vagy késsel, vágódeszkán vékony szeletekre vágjuk. Rácsurgatjuk a mézet az üvegesre sült hagymára, és hagyjuk néhány percig karamellizálódni. 
2.) Ez után hozzáadjuk a felszeletelt káposztát, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük, hozzáadjuk a fahéjrudat, felöntjük 2 dl vízzel (esetleg sörrel), lefedjük és hagyjuk dinsztelődni. Jó sok idő kell neki, mire megpuhul a káposzta, legalább 1 óra, de folyamatosan ellenőrizzük, és keverjük át, esetleg pótoljuk az elpárolgott folyadékmennyiséget. 
3.) Amikor már puha, és jól összeesett, adjuk hozzá a kétféle ecetet, és ha szükséges, még egy kis cukrot is, majd öntsük fel a cherryvel. Főzzük még néhány percig, kóstoljuk meg még egyszer és ha kell, ízesítsük tovább. Adhatunk hozzá néhány kanál áfonya lekvárt is, ez is gazdagítva az ízét.


Krumpligombóc:

1 kg krumpli
20 dkg liszt
1 tojássárgája
5 dkg vaj
só, bors, rozmaring


1.) Hámozzuk meg a krumplikat, mossuk meg, majd vágjuk őket apró kockákra. Sós vízben főzzük puhára, öntsük le a vizet, majd törjük össze a vajjal. 
2.) Adjuk hozzá a tojássárgáját, ízesítsük egy csipet rozmaringgal, esetleg aprított petrezselyemmel, sózzuk ha szükséges, majd adjuk hozzá a lisztet. Közben feltehetünk már egy lábasban vizet forrni. 
3.) Kezdjük el a krumplis masszát gyúrni, addig, míg az szépen el nem válik az edény falától. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy lisztet, de ezekkel az arányokkal elvileg pont megfelelő állagú masszát kell kapjunk. 
4.) Vizes kézzel formáljunk gombócokat, tegyük őket lobogó sós vízbe és főzzük puhára, kb. 5-10 perc alatt, a gombócok nagyságától függően. 
5.) Szedőkanállal tegyük tányérra őket. 


Ha mindennel elkészültünk, akkor bontsuk le a libahusit a csontról, tálaljuk a párolt káposztával és a krumpligombóccal, majd az egészet öntsük nyakon a finom, fanyar-édes vörösáfonya mártásunkkal.

Jó étvágyat és vidám Márton-napozást! :)

Zöldtea Puncs

Ez egy zöldtea alapú alkoholmentes puncs, sok almával, mézzel, citromfűvel és egy leheletnyi gyömbérrel. Nagyszerű alternatíva arra az esetre, ha éppenséggel valaki nem iszik alkoholt, így forralt bort, vagy puncsot sem... mondjuk én ilyen embert nem nagyon ismerek :) A viccet félretéve, tényleg nagyon finom, gyerkőcöknek is adhatjuk, és egy igazi téli vitaminbomba... Szóval éljen az alkoholmentes puncs! :)

Hozzávalók:

1 l zöldtea
0,5 l almalé
0,5 l zöldalmalé
6 EK méz
1 citrom kifacsart leve
1 kis darabka gyömbér
1 db zöldalma
1 marék citromfű

Készítsünk egy liter zöldteát, majd amíg még forró dobjuk bele a megpucolt gyömbér darabkánkat, a megmosott citromfüvet és ízesítsük be a mézzel és a citrommal. Öntsük fel a kétféle almalével, majd kicsit melegítsük össze. A poharakba tegyünk néhány zöldalma szeletet, arra merjük a forró puncsot. Mindenki tovább ízesítheti még magának mézzel vagy citrommal.

Gyümölcspuncs

Még frissen él bennem a hétvégén eltöltött bécsi nap hangulata, aminek nekem elengedhetetlen kelléke egy bögre puncs a kezemben. Ebben a gyönyörű szép időben, ami az idei novembert jellemzi, mondjuk kicsit fura volt kis pulóverben, napszemüvegben szürcsölni ezt az amúgy lélekmelengető forró italt, de azért még így is jólesett. Olyannyira, hogy ma este valahogy késztetést is éreztem a folytatásra, így elkészítettem a magam - valamivel fűszeresebb és gyümölcsösebb- verzióját. Hát azt kell mondjam, nyugodtan lehetne árulni a Rathaus előtti karácsonyi vásárban ezt is... :)

Hozzávalók kb. 6 bögrényi italhoz: 

7 dl testes vörösbor
1 l erős fekete tea 2 dl rum
2 db narancs
20 dkg aszaltgyümölcs (alma, ananász, stb...)
5 EK méz (vagy cukor)
2 db fahéj
10 szem kardamom
6 db szegfűszeg
esetleg egy zacskó puncs fűszerkeverék

A fűszereket (kardamont és szegfűszeget) egy tealabdába tesszük, úgy a borba. Hozzáadjuk a fahéjrudakat, továbbá az aszalt gyümölcsöket, majd felforraljuk. Közben lefőzünk egy nagy adag fekete teát amit a borhoz öntünk. Ízlés szerint édesítjük, belekarikázzuk (héjastul) a narancsot. Hozzáadjuk a 2 dl rumot, elkeverjük, majd a gyümölcsökkel együtt hőálló poharakba merjük. Egy tipp; a puncs ízét csodásan átvevő aszalt gyümölcsöket együk meg miután kiittuk a puncsot a poharunkból... kár lenne őket otthagyni :)

Pármai Sonkás-Rukkolás Pizza (Tejfölös Alappal) & Szalámi Pizza (Paradicsomos Alappal)

Mostanság nálam az abszolút favorit, ha pizzáról van szó a pármai sonkás-rukkolás. A pármai sonkát amúgy is imádom, a rukkolát még annál is jobban, a tejfölös-foghagymás alap pedig nekem sokkal izgalmasabb, mint a hagyományos paradicsomos. Már többször is próbálkoztam pizzasütéssel, de őszintén megvallva sosem sikerült úgy, ahogy azt szerettem volna. Ugyanis a jó pizza a jó tésztánál dől el, ha az sikerül, onnantól kezdve mindenki már a maga kénye-kedve szerint pakolhat rá olyan alapot és feltétet amilyet csak akar, ez tényleg csak ízlés dolga. Szóval, megelégeltem hát a félresikerült próbálkozásokat és most végre szerettem volna egy olyan igazi "pizzériás-vékonytésztás-olaszos"-at összedobni és hát azt kell mondjam, sikerült! Annyi az egész, hogy pontosan be kell tartani az arányokat, és néhány alapszabályt, és akkor már rögtön nem is olyan nehéz, mint ahogy azt sokan gondolják...

Pizza alaptészta
Hozzávalók 2 darab, egyenként kb. 30 cm-es pizzához:

1/2 kg finomliszt
25 g élesztő
1 dl LANGYOS tej
1 dl víz
0,5 dl olaj
1 KK cukor
1 KK só 

Tejfölös alap (1 db 30cm-es pizzához):

1 nagy zsíros tejföl
1 nagyobb gerezd zúzott fokhagyma
só, bors, némi oregáno
Feltét:
15 dkg pármai sonka
10 dkg rukkola
10 dkg forgácsolt parmezán sajt
8-10 szem fekete, magozott olajbogyó


1.) Először egy bögrében melegítsünk 1 dl tejet, de fontos, hogy langyos legyen (kb. 30-40 fokos) mert ekkor fog tudni felfutni az élesztővel. Ha túl hideg, nem történik semmi, ha pedig túl meleg, azzal pedig megöljük az élesztőgombákat és szintén nem történik semmi. Szóval, morzsoljuk bele a langyos tejünkbe egy csomag élesztő felét, és adjunk hozzá 1 kiskanál cukrot. Keverjük el, majd helyezzük egy meleg helyre, én az ablakpárkányra tettem, a radiátor közelébe. Kb. 10 perc alatt a bögre pereméig felfut. 
2.) Amíg ezt várjuk, szitáljuk majdnem az egész lisztet egy tálba (valamennyi kell majd a gyúráshoz is). Alakítsunk ki egy mélyedést a lisztben, és öntsük bele az élesztős tejet. Hagyjuk még egy pár percig kelni, majd adjunk hozzá kb. 2-3 EK olajat, a sót és egy pici vizet és vagy a kezünkkel gyúrjuk össze (én erre szavazok) vagy pedig dolgozzunk robotgéppel, mindegy, csak az a lényeg, hogy olyan állagú tésztát kell kapjunk, ami elválik az edény falától. Ne legyen túl kemény se. Ha szükséges, adjunk még hozzá pici vizet, vagy lisztet. Szórjuk meg kevés liszttel a tetejét, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre. Körülbelül 30-40 perc múlva meg fog kelni a kétszeresére. 
3.) Helyezzük egy kilisztezett deszkára, vagy a konyhapultra és néhányszor gyúrjuk át. Ne ijedjünk meg, ha összeesik, ez normális. Vágjuk annyi részre a tésztát, ahány pizzát szeretnénk, szerintem 2-3 az ideális ebből az adagból. 
4.) Kapcsoljuk be a sütőt, állítsuk 220°C-ra. Nyújtsuk a tésztát jó vékonyra, és viszonylag kör alakúra. A kezünkkel is nyomkodhatjuk, formálhatjuk, mert akkor jó, ha a pereme vastagabb. 
5.) Kenjünk be olajjal egy tepsit és csúsztassuk át rá a pizzatésztánkat. Néhány helyen szurkáljuk meg villával. Kenjük meg a tejfölös alappal, tegyük rá a feltéteket, a sajtot és dugjuk a sütőbe amíg szép, aranyszínű nem lesz a tészta pereme, ez a vastagságától függően 10-15 percre. 
6.) Amikor kész, én még rá szoktam pakolni egy nagy adag rukkolát és néhány kanál tejfölös szószt is.

A pizzatészta másik felét hagyományos, paradicsomos pizza alappal készítettemel, majd szalámit és gombát karikáztam rá, füstölt mozzarella sajttal sütöttem meg. Ez is nagyon finom lett. A paradicsomszószt azért "illik" friss paradicsomból főzni, de mivel már nincs neki igazán szezonja (és amúgy is utálom egyenként lehúzni a héját) így én egy kis csaláshoz folyamodtam. Mégpedig ezt sűrített paradicsom formájában tettem. Na jó, mentségemre szolgáljon, hogy tartósítószer-mentes, bio változatot vettem. Ebből azért sokkal jobb, mint abból a régi, konzerves fajtából, amit Anyukám használt, amikor még csak azt lehetett kapni. A sok-sok bazsalikom és oregáno természetesen nem maradhatott ki belőle.

Paradicsomos pizza alap
Hozzávalók egy pizzához:


4 EK bio sűrített paradicsom
1 gerezd fokhagyma
1 kis fej vöröshagyma
oregáno, bazsalikom (lehetőleg friss)
2 EK olivaolaj
só, bors
Feltétek:
10 dkg csípős szalámi
3 db közepes champion gomba (vékony szeletek)
10 dkg füstölt mozzarella

A paradicsomos alaphoz először a hagymát megdinszteljük az olivaolajon, kis lángon, lassú tűzön hogy finom édeskés ízt kapjon. Én még egy pici cukorral is meg szoktam szórni, de nem muszáj. Rákanalazzuk a paradicsom pürét, belereszeljük a foghagymát, ízesítjük sóval, borssal, majd belecsipkedjük a zöldfűszereket. Ezzel az alapunk el is készült. Kenjük meg vele a már jól ismert módon a tésztát, tegyük rá a feltéteket, a sajtot és süssük készre.

Jó étvágyat!