2012. szeptember 24., hétfő

Sajttal Töltött Kiflicskék

Jelentem, idén is tiszteletemet tettem a Budavári Borfesztiválon. Szokás szerint egy nagyobb baráti társasággal mentem (mert az úgy a jó móka:) és bármilyen meglepő, nem csak ivászat céljából, hanem a társaság, a finom ételek és az élmény miatt, amit ebben a csodás történelmi környezetben nyújtotta borozgatás jelent... na jó, meg persze azért, hogy kicsit becsiccsentsek :) Nálunk már egy hagyománnyá kezdi kinőni magát, hogy minden évben ellátogatunk ebbe a "bor paradicsomba", de én ezt egyáltalán nem is bánom. Remek alkalom a legújabb borok és a számunkra eddig még ismeretlen pincék és termelők remekműveit végigkóstolni. Hát volt ott minden, a most oly divatos száraz rosé-tól elkezdve, a habzóboron át egészen a mandulaborig, tényleg az összes elképzelhető fajta. Egy helyen még áfonyapálinkát is ittunk, de ez most nem igazán a tárgyhoz tartozik, és hát nem is bizonyult túl jó ötletnek, úgyhogy akkor ezt a szálat gyorsan el is varrnám :) Szóval az esemény  gasztronómiai vonatkozásához visszatérve, ételből is találhatunk itt mindenfélét, ami csak szem-szájnak ingere, nem is csoda, hiszen nyilván mindenki ismeri azt a mérhetetlen éhségérzetet, amit már egy-két pohár szőlős nedű elfogyasztása is okoz. Nekem a bor mellé a tócsni, a csülköspacal és a paraszti magyar konyha egyéb ilyen, a fesztiválokon felsorakoztatott remekművei annyira nem passzolnak, a jó kis sonkák, sajtok, a csonthéjas termések viszont annál inkább! Az abszolút kedvenc harapnivaló, amivel aznap este találkoztam, egy sajttal és sonkával töltött, magokkal megszórt omlós kifli volt, ami olyan nagyon jól tudott esni az akkorra már kissé meggyötört pocakomnak. Az ilyen ételre mondják, hogy tipikus borkorcsolya (magyarán jól felszívja az alkoholt na:)
Kis idővel a fesztivál után, amikorra olyan állapotba kerültem, amiben már főzni is lehet, első dolgom volt ezt a finomságot megsütni, azzal az apró változtatással, hogy a sonkát kihagytam belőle (valahogy anélkül nekem jobb ízlik) illetve ezúttal bor helyett egy pohár tej került a kiflik mellé :)



Hozzávalók ~15 db-hoz:

A tésztához:
30 dkg liszt
1 TK só
2 csapott EK cukor
~2 dkg élesztő
1,5 dl LANGYOS tej
0,5 dl étolaj
2 púpozott EK tejföl

A tölteléknek:
30 dkg reszelt trappista sajt, lereszelve
200 g Kemping sajt (vagy egyéb ömlesztett tubusos sajtkrém, lehetőleg FÜSTÖLT SAJT ízesítéű)
3 dkg vaj

A tetejére:
3-3 dkg szezám- és tökmag
2 tojássárgája





1.) A langyos tejbe keverjük el a cukrot, morzsoljuk bele az élesztőt, majd takarjuk le, tegyük meleg helyre (radiátor vagy sütő közelébe, esetleg az ablakpárkányba, ha éppen süt a nap) és futtassuk fel. Ez kb. 5-10 percet vesz igénybe.

2.) Ha kész, öntsük egy mély tálba, a többi hozzávalóval együtt, majd jól gyúrjuk össze. Ha ragad, kis lisztet adjunk még hozzá. Addig gyúrjuk, míg teljesen el nem válik a tészta az edény falától.

3.) Hintsük meg kevés liszttel a tetejét, takarjuk le, esetleg bugyoláljuk konyharuhákba (a lényeg, hogy viszonylag melegen tartsuk) és hagyjuk kelni 1 óra hosszát!

4.) A tészta szépen fel fog jönni, amit aztán kilisztezett deszkára borítunk, jól átgyúrjuk, majd jó vékonyra (néhány milliméteresre) nyújtjuk!

5.) Késsel kb. tenyérnyi, egyenlő oldalú háromszögeket kell a tésztából kivagdosnunk, ezekre fogjuk a sajtos tölteléket halmozni.

6.) Mindegyikbe kerül egyenként egy kis darabka krémsajt, egy púpozott EK reszelt sajt és még egy pici darabka vaj.

7.) Ezután feltekerjük, ügyelve rá, hogy ne legyen lyukas majd sehol sem, ezért közben mindig kicsit összenyomkodjuk a széleit, mert ha ezt elmulasztjuk, a sajt a sütés alatt kifolyhat belőle.

8.) A kiflik csücskeit is nyomkodjuk jól össze, az esetleges felesleget csípjük le.

9.) Fogjunk egy tepsit, tegyünk bele sütőpapírt (nekem pont nem volt, úgyhogy egy sütőzacskót fektettem alájuk) és helyezzük el egymástól néhány centiméternyire a kifliket. Egy ekkora adagot csak kétszerre tudunk kisütni.

10.) Kenjük meg a kiflik tetejét tojássárgájával, szórjuk meg tökmaggal, majd szezámmaggal is őket és mehetnek a sütőbe.

11.) Hőlégkeveréses sütőben, 180 fokon, kb. 15-20 perc alatt süssük aranysárgára.

12.) Ha kész, vegyük ki és süssük meg a másik adagot is. Ha túl soknak bizonyul ez a kb. 15 darab kifli, akkor a még a tojással meg nem kent darabokat tegyük ételesbe, majd a hűtőbe pihenni. Akár egy nap múlva is kisüthetjük őket. 

Lehetőleg még frissen, MELEGEN fogyasszuk,

Jó étvágyat!

2012. szeptember 13., csütörtök

Házi Tojáslikőr

Ezt az édes, krémes likőrt leginkább karácsony tájékán szoktuk fogyasztani (nem is értem, miért alakult ez így?!) Annak érdekében, nehogy valaki rám vethesse a bélyeget, miszerint a megszokások rabja lennék, elkészítettem egy nagy üveggel most, szeptemberben. Na, jó, ez így nem teljesen igaz, nem ezért, hanem, mert borzasztóan megkívántam és nem mellesleg  egy süteményembe is kellett egy löttyintésnyi belőle (Fügés-Tojáslikőrős Pite)
Mivel a készítést követő 24 órán belül elfogyott, így bizton állíthatom, a tojáslikőr télen-nyáron jól csúszik! :)


Hozzávalók ~1,2 literhez:

5 dl 20%-os tejszín
2 dl tej
4 dl fehér rum (esetleg vodka)
5 db nagyon friss(!) tojássárgája
15 dkg porcukor
5 csomag vaníliás cukor

1.) Forraljuk fel a tejet a tejszínnel és a porcukorral (vigyázat, könnyen kifuthat!)
2.) Hagyjuk kihűlni.
3.) A szétválasztott tojássárgákat verjük habosra a vaníliás cukorral, majd lassan adagolva öntsük hozzá a mostanra már kihűlt tejes-tejszínes keveréket, a rumot, majd jól keverjük el!
4.) Tölcsér segítségével adagoljuk üvegekbe, zárjuk le, majd mehet a hűtőbe, legalább 1 napra, de akár 1 hétre is. Időnként rázzuk össze az üveget, mert kissé leülepedhet a likőr.

Fügés-Tojáslikőrös Pite

Ha beszélhetünk Magyarországon füge-szezonról, akkor az egyértelműen MOST, azaz szeptember elején, ill. közepén van, amikor is a kellemes, későnyári meleg szép sárgákra érleli a fügeszemeket (feltéve, ha nem a lila fajtáról van szó persze:) Hogy honnan tudom mindezt olyan biztosan? Merülhet fel a kérdés sok mindenkiben... hát onnan, hogy egy több méter magas fügefa található a szomszédságunkban, aminek a fele a mi kertünkbe lóg át, így minket is bőségesen ellátva az édes terméssel. Itt most tényleg több kilónyi fügéről beszélek, ami nemcsak hogy nagyon finom, de rendkívül értékesnek is számít, főleg itt Európa közepén. Szóval semmi esetre sem szerettem volna, ha ez a sok gyümölcs veszendőbe menne, úgyhogy elkezdtem fügés recepteken törni a fejem.
Amikor egy új recepten dolgozom, először én is (mint mindenki más) a világhálón illetve régi, családi receptekben kezdem a kutakodást, de ez inkább csak amolyan ötletgyűjtés, mások receptjét egy az egyben soha sem használom fel a sajátomként (nem csak magában e cselekedetben találok némi etikai kivetnivalót, de általában magukban a receptekben is...) Ha valami ígéretesre akadok -ez esetben egy fügés pite recept volt az- akkor elkezdek azon gondolkodni, vajon hogyan tudnám a magam ízlésére formálni, esetleg még egy-két izgalmas hozzávalóval feldobni az ötletet. Most valami isteni sugallat révén, egyszer csak beugrott egy szó; tojáslikőr. Rögtön tudtam, hogy valami hihetetlenül izgalmas párosítás lesz az enyhén alkoholos, édes krém és a sütemény tetején megkaramelizálódott füge. Ez után már csak a házi tojaslikőr legyártása, illetve a sütemény elkészítése és tesztelése volt hátra, ami nyilván remek eredménnyel zárult, ha most itt olvashatjátok a receptet... Így születik tehát egy új kreáció az Érzékek Konyhájában.



Hozzávalók:

200 g liszt
50 g porcukor
100 g hideg vaj
1 egész tojás

tojáslikőrös krém:

2 dl 20%-os tejszín
2 tojássárgája
2 EK kristálycukor 
1 csomag vaníliás pudingpor

6-7 db érett füge

1.) Először a tésztát gyúrjuk be: Amihez kimérjük a lisztet, a porcukrot, a vajat, majd a tojással együtt egy tálba tesszük, aztán próbáljuk minél gyorsabban összegyúrni. A lényeg, hogy ne szöszmötöljünk vele túl sokat, ne gyúrjuk túl, mert ha a munka közben felmelegszik a kezünktől a vaj, akkor az a későbbiekben morzsálódós tésztát eredményezhet. Csak éppen addig gyúrjuk, amíg össze nem áll. 
2.) Csomagoljuk a tésztagombócot egy folpackba és 1 órára tegyük a hűtőbe pihenni.
3.) Ha letelt az idő, vegyük ki, majd kilisztezett munkafelületen nyújtsuk a tésztát valamivel nagyobbra, mint amekkora a pite formánk. Óvatosan helyezzük át a formába, majd nyomkodjuk bele a tésztát, úgy, hogy a peremére is jusson és nagyjából mindenhol egyenletes vastagságú legyen. Az esetben, ha a forma peremén túllógna, a felesleges tésztát körbe vágjuk le!
4.) Most keverjük ki a krémet! Ehhez először a tojássárgákat habosra verjük a cukorral, majd a tejszínben csomómentesre(!) keverjük a pudingport, végül a tojáslikőrrel együtt az egészet összekeverjük.
5.) Ezt a krémet beleöntjük a tésztával kibélelt piteformába, addig, míg nagyjából a pereméig nem ér. Ez a mennyiségű krém elvileg pont elegendő egy 25 cm-es pite formához.
6.) A megmosott, elnegyedelt fügéket oszlassuk el a krémben, jusson mindenhova!
7.) Előmelegített sütőbe helyezzük (óvatosan, nehogy kilöttyenjen a krém!!!) és 170 fokon, nagyjából 30 perc alatt készre sütjük.
8.) Ha kész, vegyük ki, hagyjuk teljesen kihűlni, majd minimum 1-2 órára, de optimális esetben egy éjszakára tegyük hűtőbe, így a krém megszilárdul, a piténk szépen összeáll, könnyen szeletelhető lesz. 

Jó étvágyat!