Tejcsokis-Mogyoróvajas Muffin

Az alábbi receptet csak azon kedves olvasóimnak ajánlom, akik elég erős akaraterővel rendelkeznek ahhoz, hogy ne egyenek meg egyből egy tucatnyit ebből az abbahagyhatatlan finomságból, vagy éppen azoknak, akiknél ez nem okoz lelkiismeretfurdalást. Ugyanis őszintén megvallva, ezek a szépségek nem éppen egy "reformsütik", de hát ez már csak így szokott lenni... sajnos a túl finom dolgok szinte minden esetben hizlalnak is, de ezzel most ne foglalkozzunk, a bikiniszezonig van még egy kis időnk, hogy bűnözzünk egy utolsót... :)

Hozzávalók a muffin tésztájához (~12 db):

2 bögre liszt (a 2 dl-es kávésbögre értendő ez alatt)
1 bögre cukor
0,5 bögre olaj
1 bögre tej
1 csomag sütőpor
1 tojás
1 tábla tejcsoki

A mogyoróvaj receptje IDE kattintva érhető el. Az itt leírt mennyiség elvileg pont elég a 12 db muffinhoz. Azért írom, hogy elvileg, ugyanis a szegény, magára hagyott mogyoróvaj ritkán marad megdézsmálatlanul, úgyhogy inkább dugjuk el valahova a süti készítéséig, az a biztos... higgyétek el, tapasztalatból mondom... :)

1.) Először üssük a tojást egy keverőtálba, adjuk hozzá a cukrot, a többi folyékony hozzávalót, majd egy habverővel jól keverjük el. Amikor a liszt és a sütőpor is a tálba kerül, a habverőt egy fakanálra cseréljük le, mert azzal tudjuk szép simára kikeverni a tésztát. Lehetőleg legyen teljesen csomómentes.
2.) A csokit egy vágódeszkán kis kockákra aprítjuk, majd a tésztához adjuk, ami ezzel el is készült.
3.) Vegyünk elő muffin sütőformát és minden kis rekeszét béleljük ki 1-1 muffinpapírral.
4.) Egy evőkanállal adagoljuk a tésztát, maximum a forma 3/4-ig, mert sütés közben nagyon fel fog jönni és ha túltöltjük, akkor kifolyhat és az nem szép...
5.) Most mehet mindegyik közepébe 1-1 kupac mogyoróvaj, kb. egy evőkanálnyi, vagy egy jó púpos kiskanálnyi, ha azzal adagoljuk.
6.) Toljuk előmelegített sütőbe és süssük 170 fokon, kb. 12-15 percig (hőlégkeverés esetén). Akkor jó, hogy ha szépen feljön, majd megpirul a teteje, a belseje pedig már nem ragacsos. Ezt a fogpiszkáló teszttel tudjuk leellenőrizni, amikor is kiveszünk egy sütit, beleszűrjuk a fogpiszkálót olyan mélyen, amennyire csak tudjuk. Akkor jó, ha kihúzva teljesen tiszta marad. Ha ragacsos, az azt jelenti; a sütemény tésztája még nem sült meg, kell még neki néhány további perc a sütőben.
Ha megsült, vegyük ki a sütőből és pihentessük egy kicsit, mielőtt asztalra kerülne.

Karácsonykor elkészítettem a Tejcsokis-Mogyoróvajas Muffin egy "felcicomázott" változatát, amikor is egy kis mascarponés hab került még a tetejére. Ehhez egyszerűen kikevertem körülbelül 20 dkg mascarponét 2 jókora evőkanálnyi mogyoróvajjal, majd az egészet összeforgattam egy kis doboz keményre felvert habtejszínnel (vagy ennek helyettesítésére használható az én egyik kedvenc termékem is, a Meggle cukrászhab). Habzsákba töltve szépen tudunk dolgozni vele. Ha esetleg szeretnénk még fokozni az élvezeteket, akkor csurgathatunk a tetejükre egy kis olvasztott csokit és 1-2 falat mogyoróvajjal is díszíthetjük... de csak az esetben, ha nem lenne még elég ezekből a finom, édes hozzávalókból... :)

Jó étvágyat!

Mogyoróvaj

Kicsiny hazánkban még kevéssé ismert finomság ez, sokan nem is tudják, hogy mikor, milyen formában fogyasszák... Nos, ezzel szemben ha az őshazájában (vagyis az USA-ban) kérdezzük ugyan erről az embereket, a válasz a kérdésekre; bármikor és bármihez. Én láttam már sonkás szendvicsre kenve, vaj helyett használva, sült csirke mellé, csokiba töltve, sőt még levesbe keverve is. Ennek a rendkívül széles körben történő felhasználásnak az áll a hátterében, hogy a mogyoróvaj egy olyan étel, ami egyszerre sós és édes is, így tényleg szinte mindenhez jól passzol. Kétféle változata ismert; az un. crunchy (darabos) és a smooth (krémes). Az már csak részletkérdés, hogy ki melyik állagút preferálja és készíti el, egy azonban biztos, hogy tipikusan az a nassolnivaló, aminek csak úgy képes nekiesni az ember egy kanállal és nem letenni az üveget, amíg egy falatnyi is marad az alján... :)

Hozzávalók:

30 dkg pörkölt, pucolt, sózott földimogyoró
3-4 EK méz
3-4 EK növényi olaj (vagy napraforgó-, vagy jobb esetben földimogyoró olaj)

Egy üveg mogyoróvaj előállítása igen egyszerű és a bolti ár töredékéből megoldható. Mielőtt nekiláttam, végezetem egy kis internetes kutatást, a készítésével kapcsolatban és a legtöbb forrásban azt találtam, hogy konyhai robotgépben készítendő... hát, én nem tudom, azok akik ezt írták, milyen szuper-teljesítményű, atommeghajtású forgókéses masinával rendelkeznek, de az enyémmel sajnos még csak a crunchy változatot se tudtam prezentálni... Szinte semmi nem történt a mogyoróval, amikor elkezdetem a géppel aprítani, egyszerűen nem vitte, ezzel szemben szerencsétlen olyannyira felmelegedett, hogy kezdett már égett műanyag szagot árasztani... de lehet, hogy a hiba az én készülékemben van... :)
Szóval nem állítom, hogy lehetetlen robotgéppel krémes állagúra aprítani a mogyorót, csak azt, hogy nekem nem sikerült. 
Nem estem kétségbe -nem szokásom- és az egészet átpakoltam egy kávédarálóba. Jó ötletnek bizonyult, mert a 30 dkg mogyorót 5-6 kisebb adagra elosztva, kb. 3 perc alatt por állagúra daráltam vele. Ha így teszünk, akkor ez után már csak az olajjal és a mézzel kell elkeverni, mondjuk ezt tényleg érdemes a forgókéses robotgéppel tenni, annak érdekében, hogy teljesen homogén krémmé álljon össze. Ezzel el is készült. Hűtőben tárolandó, állítólag 1-2 hétig eláll... de erre nálunk nincs semmi esélye, ugyanis az átlagos "élettartama" egy üvegnyi mogyoróvajnak kb. másfél nap :)

Jó étvágyat!

Anyák Napi Háromcsokihabos Epertorta... újradizájnolva!

A receptek: Anyák Napi Háromcsokihabos Epertorta illetve a Fehércsokiba Mártott Eperszemek a torta tetején.

A készítési mód és az alapanyagok maradtak, csak a díszítés és az alkalom változott... ezúttal Valentin napra készült ez a gyönyörű finomság :)

Téli C-vitaminos Feltöltődés

Először is szeretném leszögezni, hogy még mindig nem rendelkezem biokémikus végzettséggel, sőt még csak táplálkozási tanácsadó se lettem, így ezt a blogbejegyzést egy lelkes -de az egészséges életmód iránt viszont elkötelezett- amatőrként írom :)
Nem is kezdenék bele a felesleges mondandómba, amivel a C-vitamin (más néven aszkorbinsav) előnyös élettani hatásait fejtegetném, hiszen talán erről halljuk a legtöbb információt, már az 5 évesek is kívülről fújják a reklámszolegenek, miszerint immunerősítő, antioxidáns stb... meg aztán nem is szeretek feleslegesen túl sokat gépelni, így próbálok néhány olyan dologra rávilágítani ezzel a tényleg csodaszámba menő életelixírrel kapcsolatban, amikről kevésbé hallani, illetve olyan ételeket, recepteket összegyűjteni, amik a lehető legmagasabb C-vitamin tartalommal rendelkeznek.

(Aki esetleg mégis vágyik a témával kapcsolatos fejtágításra, az itt kielégítheti ezen vágyát: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aszkorbinsav)

Ha már itt tartunk, terjengenek mindenféle információk, hogy pontosan mennyi is az a mennyiség, amire a szervezetünknek nap mint nap szüksége van az ideális működéshez, vagyis az ajánlott napi mennyiség (angolul RDA). Illetve szintén minden félét hallani azzal kapcsolatban is, hogy ezt milyen zöldség, vagy gyümölcs elfogyasztásával tudjuk a szervezetbe legkönnyebben és a lehető legnagyobb mennyiségben bejuttatni. Azzal kapcsolatban sem igazán sikerül a tudósoknak megegyezni, hogy ezt főként természetes módon pótoljuk, vagy tabletta formájában érdemes-e beszednünk. Szóval sok a kérdés, de én most próbálok tiszta vizet önteni a pohárba és kideríteni az igazságot C-vitamin ügyben (egyébként annyi ellentmondásos cikket és információt találni ebben a témában, hogy tényleg nem egyszerű tisztán látni)

Akkor kezdjük szépen, vegyük sorjába a tényeket, illetve a tévhiteket:

-Az ajánlott napi mennyiség (RDA) minimum 60-80 mg... bizony, csak!!! Na jó, ez valószínűleg arra elegendő, hogy ne kapjunk skorbutot... Egyébként pont ez a leginkább vitatott adat a C-vitaminnal kapcsolatban, mármint a mennyisége, amire a szervezetünknek szüksége van a megfelelő működéshez, illetve mi az a mennyiség, ami pozitív változásokat idéz elő, ugyan akkor a gyógyszercégeket sem gazdagítjuk vele feleslegesen. Azt kell mondjam, ahány cikket olvastam a témával kapcsolatban, annyiféle álláspont, annyiféle ajánlást találtam, én pedig -hozzáértés hiányában- nem tudok sajnos igazságot tenni, úgyhogy ez mindenkinek a belátására van bízva.

Én személy szerint napi 1000 mg-ot szoktam beszedni így a téli időszakban, egyébként pedig 500-at. Hallani olyanról is -szélsőséges esetekben- hogy valaki akár 5000mg-ot is beszed naponta, de azért ezt inkább ne próbálja ki senki se, amíg a tudósoknak nem sikerül végre dűlőre jutniuk a szükséges mennyiséggel kapcsolatban.

-Amik indokolhatják nagyobb dózisok bevételét azok az alábbi betegségek, illetve tényezők:

Bizonyos daganatos megbetegedések, dohányzás, alkoholizmus, stresszes életmód, fokozott fizikai igénybevétel, sportolók esetén, azoknál, akik fogamzásgátló tablettát, illetve antibiotikumot szednek szintén szükség lehet nagyobb dózisok bevitelére, de ezt előtte minden esetben beszéljük meg egy orvossal!

-A C-vitamin vízben oldódó vitamin fajta, így nehezebb túladagolni, mivel a felesleges mennyiség vizelet formájában távozik a szervezetből, de a kutatások azt igazolják, hogy bizony okozhat bizonyos kellemetlen tüneteket már a napi 2500 mg-ot meghaladó mennyiség is.

-Hőérzékeny vitamin, így nem csak városi legenda, hogy a forró teába facsarva elveszti a hatékonyságát, hanem TÉNY!

-Csak a frissen leszedett zöldségek és gyümölcsök tartalmazzák azt a mennyiséget ásványi anyagból és vitaminból, ami hivatalosan meg van adva. A mi városi környezetünkben, ahol gyakran napok is eltelnek mire az anyaföldből a konyhánkba kerülnek a zöldségek és gyümölcsök, szinte esélytelen hogy teljesen ugyan azzal a vitamintartalommal rendelkezzenek, mint a frissen leszedett társaik. Ez sajnos elég elkeserítő tény, de azért ne mondjunk le a fogyasztásukról, mert még az alacsonyabb vitamin-szint is jobb, mint a semmi... :)

-A legújabb kutatások szerint, annyira mégsem helyettesíti a változatos, C-vitaminban gazdag táplálkozást az, hogy ha egyszerűen csak bekapkodjuk a tablettákat, különböző táplálék kiegészítőket, mivel azok mestersége C-vitamint (aszkorbinsavat) tartalmaznak, amit állítólag nem minden esetben képes felismerni és hasznosítani a szervezet. Na de van ám egy trükk, amivel be tudjuk csapni, mégpedig, ha a szokásos napi tablettánk bevételét valami természetes C-vitamint tartalmazó étellel, vagy itallal társaságában ejtjük meg, mondjuk egy pohár narancslével, vagy egy-két gerezd friss gyümölccsel.

-Állítólag szintén tévhit hogy biztosan megelőzhetjük vele az influenza vírussal történő megfertőződést, de annak tüneteinek enyhítésében segíthet, illetve közvetetten az immunrendszer támogatásával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ellenállóbbak legyünk a különböző megbetegedésekkel szemben.

A jótékony hatású C-vitamin nem csak belülről, hanem kívülről is konzervál, fiatalon tart, hiszen rendkívüli hatékonysággal léphetünk fel a vele szabadgyökök elleni harcban, ami köztudottan az első számú bűnös, ami az öregedést okozza. Az egyik legjobb módszer, ha a kedvenc krémünket néhány csepp, a gyógyszertárban kapható C-vitamin cseppel gazdagítjuk, így a mindennapi arcápolásunk szerves részévé tehetjük.

Ha esetleg "házilag" kívánunk készíteni finom, gyümölcsös arcpakolásokat, akkor ezt csupán néhány egyszerű hozzávalóból, pillanatok alatt megtehetjük.
Lássunk akkor 1-2 klassz arcpakolás receptet!

1.) A ragyogó arcbőrért: Egy fél kiwi meghámozhva, villával összetörve + 2 EK méz + 2 csepp narancsolaj

2.) A megfelelően hidratálás érdekében: 3 EK nyers, reszelt sütőtök + 1 EK natúr joghurt + 1 EK méz (nem mellesleg a sütőtökben található béta-karotinnak köszönhetően még egy kis színt is kap az arcunk)

3.) A tiszta arcbőrért és a kis pórusokért: 1 Tojásfehérje felverve + 5 csepp citromlé + 1 KK méz

Bármelyiket is próbáljuk, előtte tisztítsuk meg a szennyeződésektől és a sminktől az arcunkat, majd a kikevert pakolást vigyük fel az arcbőrre, a nyakra, vagy akár a dekoltázsra is. A szembe ne  kerüljön, mert azt irritálhatja! Hagyjuk hatni úgy 10 percig, majd mossuk le.

Most pedig lássuk, mik azok a zöldségek, gyümölcsök (amik viszonylag könnyedén beszerezhetőek Magyarországon is), amelyek a legmagasabb C-vitamin tartalommal rendelkeznek, 100 grammra vetítve:

(Vagyis hány milligramm C-vitamint tartalmaz 100 grammnyi az adott zöldségből, vagy gyümölcsből)
  

1. CSIPKEBOGYÓ: friss, aszalt, vagy tea formában fogyasztva, de ez esetben hidegen áztatva (200 mg/100 g)

2. ÁFONYA, FEKETERIBIZLI és PAPAYA (~160 mg/100 g)

3. PIROS- illetve ZÖLD SZÍNŰ PAPRIKÁK (~140 mg/100 g)

4. PETREZSELYEM ZÖLDJE, KORIANDER, KAPOR (~130 mg/100 g)

5. KIWI (~100 mg/100 g)

6. BROKKOLI és KELBIMBÓ (~85 mg/100 g)

7. CITROM, NARANCS, KÁPOSZTAFÉLÉK, EPER és SÁRGADINNYE (~50 mg/100 g)

8. LIME és GRAPEFRUIT (~30 mg/100 g)

9. SÜTŐTÖK (~24 mg/100 g)

10. CÉKLA (~13 mg/100 g)

11. ALMA (~6 mg/100 g)

Persze az a legideálisabb, hogy ha ezeket nyersen fogyasztjuk, de azért ez nem mindig kivitelezhető és lássuk be, mind ínyencek vagyunk :)
Ennek szellemében lássunk néhány ételreceptet innen a blogról, amik bővelkednek C-vitaminban:

 Céklás Minimuffin

Medvehagymás Brokkolikrémleves, Medvehagymás-Sajtos Ropogóssal

Ananász-Eperdzsem

Trópusi Színkavalkad Saláta

Zöldtea Puncs

Sütötök Krémleves és Sütőtökös Muffin

Chilis-Fűszeres Sütőtök, Kecskesajtos Mártogatóval

Spaghetti ala Carbonara

Talán a legközkedveltebb olasz tészta, amit szerintem mindenki evett már élete során legalább egy alkalommal és minden valószínűség szerint ízlett is neki. Népszerűsége talán az egyszerűségében rejlik, hiszen az eredeti változat mind összesen 5 hozzávalóból áll. Hangsúlyozom, az EREDETI változat, mert mi magyarok imádunk mindent a saját ízlésünkre formálni, kicsit hozzátenni, kicsit elvenni, de hát ugye (többek között) a kreativitásunkról vagyunk világhíresek. Nincs is ezzel semmi baj, de azért ha igazi carbonarat akarunk készíteni, néhány dolgot azért tisztázni kell. Először is, ez nem egy tejszínes tészta, hanem felvert tojással készül, attól kapja a krémes jellegét. A másik fontos szabály, hogy miután a tojás rákerült, már nem érheti további hőhatás, mivel nem kínai tojásos tésztát szeretnénk a tányérunkra. Ami a fűszerezését illeti, az rendkívül puritán, csupán frissen őrölt feketeborsot igényel, jó sokat. A carbonara szó olaszul egyébként szénégetőt jelent, amit valószínűleg a rákerülő fekete fűszerről kapott. Az utolsó és egyben legfontosabb szabály az, hogy az elkészülésétől számított legrövidebb időn belül kerüljön asztalra és fogyasszuk el mindet, mert szigorúan csak frissen jó és nem igazán lehet újramelegíteni. Egyszerre mindig csak annyit készítsünk, amennyiről tudjuk, hogy el is fog fogyni, ami persze kiszámíthatatlan, mert garantáltan repetázik belőle mindenki... :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

250-300 g spagetti tészta (egy fél csomag)
300 g pancetta (olasz húsos szalonna, ha nem kapunk, jó hozzá valamilyen szép darab magyar sonka is)
2 egész tojás + 2 tojássárgája
1 dl zsíros tejszín (nem muszáj hozzá, de még krémesebbé tehetjük vele)
jó sok őrölt feketbors
1 jókora marék reszelt parmezán sajt + még valamennyi a tálaláshoz (~10-15 dkg)

Először főzzünk ki egy adag spagettit. A vízbe tegyünk 1-2 EK olivalolajat és egy kevés sót.
Amíg fő, vágjuk apró kockákra a pancettát (vagy sonkát) majd tegyük fel pirulni 1 EK olaj és 1 EK vaj keverékén.
A tojásokat üssük egy tálba, lazán verjük fel, majd őröljünk bele annyi fekete borsot, ami már szinte megszínezi a tojásos keveréket. Keverjük el benne a tejszínt és a reszelt parmezánt is.
Ha megfőtt a tészta, akkor szűrjük le, de semmi esetre se öblítsük át hideg vízzel, mivel forrón kell a tojással érintkeznie ahhoz, hogy a megfelelő állagot kapjuk. Tehát csöpögtessük le, majd mehet a mostanra már megpirult szalonnára. Vegyük le a tűzről, majd öntsük rá a tojásos keveréket és gyors, nagy mozdulatokkal jó alaposan forgassuk össze a tésztával.
Szedjük tányérra, szórjuk meg egy kevés parmezánnal és mehet rá még egy kevés frissen őrölt feketebors is.

Jó étvágyat!

Téli Mézeskalácsos-Almásrétes

Az ünnepek elmúltával biztosan már mindenkinek a fülén jön ki a mézeskalács (legalábbis nekem biztosan), ami karácsonyról megmaradt, pedig mostanra ki is száradt. Na mi legyen vele, hajítsuk a kukába? Egy fenét! Újrafelhasználjuk és már a végtelenségig elcsépelt almásrétest is legalább feltudjuk dobni valamivel, tehát két legyet ütünk egy csapásra! Na ilyen szellemben kell kezdeni egy új esztendőt... :)

Néhány tipp és praktikus jótanács, ha réteslappal dolgozik az ember:

- Az első és legfontosabb, hogy minél gyorsabban dolgozzunk, mert az a fránya réteslap igen kényes jószág, percek alatt képes kiszáradni, utána meg már csak törik össze-vissza.
- Érdemes vizes kézzel hozzányúlni, ha a feltekerésre kerül a sor, így kisebb az esély arra, hogy berepedjen, vagy töredezzen.
- Ha már a kezdetekkor egy konyharuhára terítjük rá a lapokat, majd pedig ennek segítségével kezdjük el a feltekerést, az nagyban megkönnyítheti a munkánkat.
- Miután kicsomagoltuk a réteslapokat, vigyázzunk, mert mindig 1 vagy 2 réteg papírba vannak becsomagolva, aminek mind állaga, mind a színe is egészen hasonlatos a réteslapéhoz, tehát azzal könnyen összetéveszthető! Ezt vegyük le róla és azonnal dobjuk is ki, nehogy a későbbiekben véletlenül a kezünk ügyébe akadjon!
- Ha megkezdtünk egy csomaggal, akkor érdemes az egészet felhasználni, mert nem tudjuk úgy visszacsomagolni, hogy ne száradjon ki, akkor pedig aztán dobhatjuk is a kukába!


Hozzávalók:

1 csomag réteslap (3-4 db rétes fog kijönni belőle)
2 nagy, piros alma
maradék mézeskalács
1 marék zúzott dióbél
10 dkg olvasztott maragrin
4 EK barnacukor
2 KK őrölt fahéj
2 EK baracklekvár
pár csepp citromlé
3 tojássárgája

1.) A meghámozott, kimagozott almákat egyenként kb. 8 részre vágjuk, tálba tesszük, majd citromlevet csepegtetünk rájuk, nehogy megbarnuljanak. Megszórjuk a cukorral, fahéjjal, lekvárt és zúzott diót adunk hozzá, majd jól összeforgatjuk.
2.) A réteslapokat kicsomagoljuk, majd egy konyharuhára 1 darabot ráfektetünk. Meglocsoljuk olvadt margarinnal és ráteszünk még egy lapot. Ezt is megkenjük.
3.) A mézeskalácsot mozsárban (vagy konyharuhába csavarva egy klopfoló segítségével) összetörjük, annyira, hogy jó morzsás legyen. Meghintjük vele a margarinos réteslap közepét, a széleit viszont gondosan kihagyva, hogy azok margarinosak maradjanak.
4.) Az almás tölteléket egy keskeny sávban a réteslap hozzánk közelebb eső széléhez halmozzuk, úgy, hogy jobb és bal oldalt egy-egy pár cm-es sávot kihagyunk. Néhány nagyobb mézeskalácsdarabkát a töltelékbe, az almák közé nyomkodunk.
5.) A konyharuha segítségével jó szorosan feltekerjük a rétest, a két széltét pedig maga alá hajtjuk.
6.) Sütőpapírral borított tepsibe óvatosan átpakoljuk őket, majd tojássárgájával megkenjük a tetejüket.
7.) 170 fokon készre sütjük, ami azt jelenti, hogy a teteje szép piros és ropogós. Ekkor kivesszük a sütőből, várunk pár percet, felszeleteljük és tálaljuk. Egy gombóc vaníliafagyival a legistenibb!

Jó étvágyat!